Kerek István az Agórán a lyukói telekról

Ha majd a jognak asztalánál…

Olvasom a mai Északban, hogy egy nyolcvan fölötti életkorú jóembert fölszólított a hivatal, bontsa el adott határidőre Lyukóban lévő hétvégi háza maradványait, mert különben akár ötszázezerre is megbüntethetik.

A szép kis házat az illető a nyolcvanas években még betéti társasága telephelyéül is használta, de a környékre beköltözők felszaporodásával a kerítést, gépeket, majd a ház hasznosítható berendezéseit és magának a háznak a felhasználható, eladható részeit is ellopták. Rendszeresen jelentette is a betöréseket a rendőrségnek, akik utóbb már nem is foglalkoztak a bejelentéseivel. Mindezeknek a rendőrségen nyilván írásos nyoma is van.

Ezek után nagyon csodálkozott az idős tulajdonos, hogy tájvédelmi vagy a tolvajok testi épségének védelme okán még őt szólítja fel a hatóság a maradékok elbontására. Őt, akinek tulajdonát az e célból is, az ő adójából is fenntartott profi állami fegyveres szervezet sem volt képes megvédeni a rendszeres betörésektől, lopásoktól. Nem kártérítésre jogosult, mert a tulajdona védelmére is hivatottak hagyták szétlopni a tulajdonát, hanem még őt fenyegetik jelentős büntetéssel. Valóban jogszerű ez?

Én sem tudom persze, hogy mi volna a megnyugtató és működőképes megoldás Lyukóban és a város más, hasonló helyein. Én magam is tanúja voltam, amikor egy városházán tartott közmeghallgatáson valaki elkeseredésében felajánlotta a jelen lévő polgármesternek és rajta keresztül Miskolc városának Lyukóban lévő, még szét nem lopott házát, telekkel együtt, hogy ellenszolgáltatás nélkül vegye birtokba. Nem kellett neki. De akkor mit csináljon egy ott ingatlannal rendelkező magánember, ha a városnak még a használható, a rászorulóknak is kiadható ház sem kell?

Kerek István

Agóra

*

Hozzászólások Kerek István írásához az Agóráról, lapunk közéleti fórumáról:

Kinek a felelőssége még?

Nem tudom, nem állna-e meg egy per: a levélíró szempontjából egyértelmű a vagyonvesztés, ami – ha jól értem – dokumentálhatóan mulasztásos helyzetekből következett be: soha egyetlen hatóság sem találta meg az elkövetőt, miközben a levélíró szerint erre mindig is volt esély (nem túl messze vitték a lopott holmit). Ez az állam felelősségének látszik, ami laikus véleményem szerint nem merülhet ki abban, hogy mindig indítottak nyomozást. Ha a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás – egyébként helyesen – az állam feladata, az ennek eredménytelenségéért járó felelősség is az övé kellene legyen.

Bujdos Attila

Erdőtulajdonosok gondja is?

Úgy tudom, erdőtulajdonosok vannak hasonló cipőben. Ellopják, feketén kivágják a fákat, de a tulajdonost kötelezik telepítésre, vagy bírságolják.

Gáti Attila


Kérjük jelentkezzen be, hogy a teljes cikket olvashassa

Please enter the code

The code is not valid, has been used already or has expired
Levélküldés