Jegyzet

Horváth Imre

Bikázunk

A huzamosabb ideje tartó kemény mínuszok megtették a hatásukat, ma délután a szerkesztőség udvarán két autót is „be kellett bikázni”, hogy a kollégák haza tudjanak indulni.

 

Már az összes nálam idősebb rokontól, baráttól meghallgathattam, hogy ez a tél a nyomába se ér a régieknek, mert bezzeg ’86, meg ’76, meg még előtte. Na akkor voltak mínuszok! Azért az a hideg, ami már két hete itt tanyázik, így is megteszi a hatását, a szabad ég alatt tartott autókban sorra adják meg magukat a többéves akkumulátorok. A jégkaparó meg a seprő mellé bekerül az autóba a bikázókábel is, mint szériatartozék annak, aki nem tudja garázsban tartani az autóját. Én tavaly cseréltem újra az akkut, mivel a tél közepén megadta magát, pedig éjjel védett helyen áll az autó. Pár éve, amikor még nem volt garázsunk, kitaláltam, hogy felviszem éjjelre az aksit, hogy reggel melegen indíthassak vele. Csak arról az apróságról feledkeztem meg, hogy aksi nélkül az elektromos központi zár sem nyit. A kulcs pedig valamiért nem nyitja az első ajtókat.

 

A reggeli csúcsforgalomban én voltam a lakótelep látványossága, amint a csomagtartón keresztül bemásztam az autóba, hogy felnyissam a motorháztetőt…


Kérjük jelentkezzen be, hogy a teljes cikket olvashassa

Please enter the code

The code is not valid, has been used already or has expired
Levélküldés