Nézőpont

Bujdos Attila

Jó hely

Sokkal optimistábbak, derűlátóbbak lettek a jövőjüket illetően a magyar fiatalok. A szakállamtitkár a héten nyilvánosságra került Magyar Ifjúság Kutatás 2016 gyorsjelentéséből ezzel kapcsolatban még azt is idézte: a fiatalok Magyarországot jó helynek tartják, kétharmaduk nem tervez külföldre menni.

Nem tudom, éppen ez az adat írja-e le a leginkább bizonyító erővel a javuló helyzetet. Például, ha egy generáció egyharmada nem itthon képzeli el a jövőjét, az mennyire hangzik biztatóan? És nem csak az ő jövőjük szempontjából.

A tudomány egyébként tiszteletet ébresztő, komolyan veendő. Jó tudni még, hogy ez a kutatás is hagyományokkal – ennek megfelelően kipróbált módszertannal – rendelkezik. Képes időről időre tényeket rögzíteni a 15–29 éves korosztályról. Hogy mindebből milyen kép rajzolódik ki, és miért éppen úgy áll össze a részletekből valamilyen nagyobb egész magyarázatává, mint ahogyan, az olykor persze némileg meglepő. A szakminiszter például arra jutott, hogy „derűlátó, optimista, vagány nemzedék válik épp felnőtté”. Biztosan vannak ilyen tagjai is ennek a nemzedéknek, és jó arra gondolnunk, hogy vannak. Hogy esetleg tényleg többen is vannak, mint a megkérdezetteknek az a közel fele, amelyik amúgy a felmérés szerint a legnagyobb problémát az anyagi nehézségekben, a létbizonytalanságban és az elszegényedésben látja (akár csak a korábbi felmérések idején). És esetleg nem kizárólag a világ összefüggéseire eszmélő fiatal emberekként nyilatkoznak így, hanem érintettekként is. Hogy úgy mondjam: tudják, mit beszélnek. Nem az életről szóló lecke ez, hanem maga az élet. Kit kérdeznek, ugye. És miről. És következik-e abból valami, amit a megkérdezettek elmondanak. Például, van-e komoly érdeklődés, hogy az új nemzedék szerint mi befolyásolja leginkább a jövőt. Az ő jövőjüket is. Mit kellene tenni, és mit kellene elkerülni annak, akinek van lehetősége beleavatkoznia a világ dolgaiba.

Talán nem jellemez egy egész korosztályt – pedig senkinek nem válna kárára, ha a jövőre figyelő felelősségteljesség példaértékű lenne –, de jelenről-jövőről szól az is, és számítania kellene, amit Köteles Ádám, az Országos Diákparlament tagja mondott, éppen ebben az újságban: „Úgy érezzük magunkat, mintha mi lennénk a kísérleti generáció. Velünk kísérletezték ki az elmúlt években az oktatást érintő változtatásokat. Mi túléltük, de kértük, hogy ezt a következő generációval ne tegyék, mert éreztük a saját bőrünkön, hogy ez nem jó”.

Vagány. Tényleg.

Ha egy generáció egyharmada nem itthon képzeli el a jövőjét, az mennyire hangzik biztatóan?


Kérjük jelentkezzen be, hogy a teljes cikket olvashassa

Please enter the code

The code is not valid, has been used already or has expired
Levélküldés