Nézőpont

Juhász-Léhi István

Leszakad, kapar

Épp a napokban gondolkodtam azon, hogy „de jó, eddig megúsztam”. És milyen jó lenne, ha így is maradna. Amikor éjjel 3-kor felkeltem, tudtam, hogy nem. A végtagjaim majd leszakadtak, kapart a torkom, emelkedett a hőm. Úgy éreztem magam, mint egy kifacsart, megunt gyerekjáték, amin ugyan minden a helyén van, de már (n)agyon volt szeretgetve.

Az egyik belvárosi meló kapcsán ugyan nyeltem a mínusz tizenvalahány fokokat, de azt hittem, nem lesz gáz. No és biztosan edzés után a hideg kocsiba ülni egyenlet is hozzátett ahhoz, hogy ne legyek százas. Egyébként mostanában valamiért nem szeretem a telet, ezeket a hó nélkülieket meg különösen. Tudom, hogy még odébb van, de jöhetne már a tavasz. Addig is ilyen-olyan teákra és különböző okosságokra hívták fel a figyelmemet a kollégák. „Így idd!” „Úgy idd!” Mások meleg fürdőre biztattak és arra, hogy nehogy azonnal bevegyek valami gyógyszert. „Tónikám! Három nap és elmúlik.” Az előrejelzéseket elnézve viszont jön tavasz. Az eddigiekhez képest mindenképpen.


Kérjük jelentkezzen be, hogy a teljes cikket olvashassa

Please enter the code

The code is not valid, has been used already or has expired
Levélküldés